Felhasználási példák:

• Egészségesebb klíma és további védelem a háziállatok, növények, leltár, valamint a professzionális és hobbicélú felhasználás számára:
• A relatív páratartalom gyakran a lakó- és munkaterületek számára ajánlott tartomány alá esik, különösen a fűtési szezonban. Ez kedvezőtlen hatással van az emberek és az állatok közérzetére és egészségére, és elősegítheti a légzőszervi megbetegedéseket is, ha a beltéri levegő tartósan nagyon száraz. A túl száraz klíma a berendezési tárgyakra és a növényekre is káros lehet. Ez a hatás párásító készülékünkkel ellensúlyozható.
• A humán gyógyászatban a környezeti levegő kiegyensúlyozott páratartalma ajánlott. Azonban különösen a zárt, rosszul szellőző és jól fűtött helyiségekben a páratartalom gyakran ezen értékek alá csökken, ami a légzőszervek teljesítményének csökkenéséhez, valamint a bőr és a nyálkahártyák károsodásához vezethet. Ez különösen télen van így, mivel a hideg külső levegő ilyenkor csak alacsony abszolút páratartalommal rendelkezik. Ezért a szobahőmérsékletre való felmelegedés után párásítóval kell párásítani, hogy a relatív páratartalom ne csökkenjen túl alacsonyra.
• A nagyon hideg területeken vagy az év hideg időszakában, illetve éjszaka az emberi szervezet gyakran több folyadékot fogyaszt, bár az izzadással történő folyadékveszteség hiánya miatt ennek ellenkezőjét kellene feltételezni. Ez a száraz belélegzett levegő párásításának és az ezzel járó vízveszteségnek köszönhető. Ha a hideg külső levegőt belégzés közben felmelegítjük, akkor annak vízgőzkapacitása megnő, és így a relatív páratartalom is csökken. Ezzel szemben nő a telítettségi deficit, és a folyékony tüdőszöveti víz gáznemű aggregált állapotba való átváltási hajlama megnő. Nyáron, vagy amikor a környezeti levegő meleg, a belélegzett levegő alig melegszik tovább, ezért általában megőrzi magas relatív páratartalmát. Ha itt az izzadással történő további vízveszteség nem túl nagy, a szervezet vízigénye ezért hideg környezeti körülmények között magasabb.
• A megnövekedett páratartalom a légzés szempontjából előnyös, mivel az oxigén így könnyebben jut a véráramba az alveolusokon keresztül. A bőrnek magas páratartalomra van szüksége ahhoz, hogy ne száradjon ki, mivel ez szorosan összefügg a bőr nedvességtartalmával. A nyálkahártyák különösen érzékenyek a kiszáradásra, mivel kevés védelemmel rendelkeznek a párolgás ellen, és funkcióik fenntartásához magas páratartalomra vannak utalva. Az orrnyálkahártya alacsony nedvességtartalma az orrvérzés gyakoribb előfordulását eredményezheti. Általában ez gyengíti a bőr immunvédekezését is (fokozott megfázásveszély) és csökkenti anyagcsere-képességét, ami különösen a szájnyálkahártyát érinti. A bőrirritációra, bőrpírra vagy akár bőrgyulladásra való hajlamot is növeli az alacsony páratartalom. Forrás: Wikipédia