Felhasználási példák:

• Egészségesebb klíma és további védelem a háziállatok, növények, leltár, valamint a munkahelyi és hobbi használatra:
• Egészen a fűtési szezonban a relatív páratartalom gyakran a lakó- és munkaterületek számára ajánlott tartomány alá esik. Ez kedvezőtlen hatással van az emberek és az állatok közérzetére és egészségére, és elősegítheti a légzőszervi megbetegedéseket is, ha a helyiség levegője tartósan nagyon száraz. A túl száraz klíma a leltár és a növények számára is káros lehet. Ez a hatás párásító készülékünkkel ellensúlyozható.
• A humán gyógyászatban a környezeti levegő kiegyensúlyozott páratartalma ajánlott. Különösen a zárt, rosszul szellőző és jól fűtött helyiségekben azonban gyakran elmaradnak ezek az értékek, ami a légzési teljesítmény csökkenéséhez és a bőr vagy a nyálkahártyák károsodásához vezethet. Különösen így van ez télen, mivel a hideg külső levegő ilyenkor csak alacsony abszolút páratartalommal rendelkezik. Ezért a szobahőmérsékletre való felmelegítés után párásítóval újra párásítani kell, hogy a relatív páratartalom ne csökkenjen túlságosan.
• Nagyon hideg területeken vagy hideg évszakban, illetve éjszaka az emberi szervezet gyakran fokozott folyadékfogyasztást mutat, bár az izzadással történő folyadékveszteség hiánya miatt inkább az ellenkezőjét kellene feltételezni. Ez a száraz belélegzett levegő párásodásának és az ezzel járó vízveszteségnek köszönhető. Ha a hideg külső levegőt a belégzés során felmelegítjük, annak vízgőzkapacitása megnő, és így a relatív páratartalom is csökken. Ezzel szemben nő a telítettségi deficit, és a folyékony tüdőszöveti víz gáznemű aggregált állapotba való átváltási hajlama megnő. Nyáron, vagy amikor a környezeti levegő meleg, a belélegzett levegő alig melegszik tovább, ezért megtartja a rendszerint magas relatív páratartalmát. Ha az izzadással járó további vízveszteség itt nem túl nagy, a szervezet vízigénye ezért hideg környezeti körülmények között magasabb.
• A megnövekedett páratartalom a légzés szempontjából előnyös, mivel az oxigén így könnyebben jut a véráramba az alveolusokon keresztül. A bőrnek magas levegő páratartalomra van szüksége ahhoz, hogy ne száradjon ki, mivel ez szorosan összefügg a bőr nedvességtartalmával. A nyálkahártyák különösen érzékenyek a kiszáradásra, mivel kevés védelemmel rendelkeznek a párolgás ellen, és funkcióik fenntartásához a magas páratartalomtól függenek. Így az orrnyálkahártya alacsony páratartalma az orrvérzés fokozott előfordulását eredményezheti. Általában a bőr immunvédelme gyengül (fokozott a megfázás kockázata) és csökken az anyagcsere képessége, ami különösen a szájnyálkahártyát érinti. A bőrirritációra, bőrpírra vagy akár bőrgyulladásra való hajlamot is növeli az alacsony páratartalom. Forrás: wikipedia